A nemezről
A nemezkészítés sokkal régebbi mesterség, mint a fonás vagy szövés. Őshazája Közép- és Belső-Ázsia, valamint az európai pásztornépek által lakott területek. A hagyományos nemezelési eljárások, mintavilág és technikák is innen származnak, és ezek évezredek alatt alig változtak. Talán éppen ezért alakult ki, hogy minden nemezkészítő nemzet mintáiban kísértetiesen hasonló motívumok fedezhetők fel.
Rendszerint a nők feladata volt évente elkészíteni azokat a használati nemeztárgyakat, amikre a családnak szüksége volt.
Sok ázsiai országban, ahol mindmáig foglalkoznak pásztorkodással, ma is élő hagyomány, hogy nemezből készítenek sátrakat, szőnyegeket, takarókat, izzasztókat, süvegeket, lábbeliket, hogy csak egy párat említsünk. Érdekesség, hogy egy nemezsátor elkészítéséhez egy egész nyáj éves gyapjúhozamára van szükség.
A technológia évezredek alatt alig változott. Ma is igen sok használati és dísztárgy készül nemezből. Ebben a mai, rohanó világban, ahol egyre több az egyforma tucatáru, egy nemeztárgy a melegséget, a nyugalmat és az egyediséget hozza el a tulajdonosának. Jó ránézni, kézbe venni, használni.
Én kizárólag hagyományos módon, meleg víz és szappan felhasználásával készítem a nemezeimet, az úgynevezett tűnemezeléssel nem foglalkozom. Munkáimat inkább az iparművészet, mintsem a népművészet jellemzi. Szeretem a határokat feszegetni, kipróbálni, hogy miket lehet ebből a csodálatos anyagból elkészíteni.
